Megrendelhető!

Adolf Hitler híres-hírhedt könyvét csak nyomtatott kiadásban (fóliázott kemény fedelű borítással), előzetes megrendelés után lehet megvásárolni.

A könyv borítója így néz ki:

Adatok:

Mérete: A/5.

Oldalak száma: 478 p.

Ára: 8000.- HUF. + postaköltség.

Részlet a könyvből:

XI. Nép és faj

Vannak   igazságok,   amelyek   annyira   kézenfekvők,   hogy   az emberek nagy része  talán éppen ezért   nem  látja vagy  legalábbis nem ismeri fel őket. Az ilyen sarkalatos igazságok mellett néha vak módjára elhalad, észre sem veszi, és nagyon csodálkozik, ha valaki egyszer felhívja reájuk figyelmét. Százezrével hevernek a világon a kolumbusztojások, csak az a baj, hogy kevés a Kolumbusz.

Így sétál majdnem kivétel nélkül minden ember a természet kertjében, és azt hiszi, hogy mindent ismer és mindent tud, és mégis rák módjára halad el a természet egyik legsarkalatosabb alaptörvényének, a föld összes élőlényeinek benső faji zárkózottsága mellett. Még a legfelületesebb szemlélő előtt is a természetes életösztön sziklaszilárd   alaptörvényeként   nyilvánul   meg   a   nemzésnek   és   a szaporodásnak faji jellegzetessége. Minden állat csak saját fajtabelijével párosul. Csak a rendkívüli körülmények, mint pl. a rabság kényszere vagy a párosodásnak a saját faj keretén belüli lehetetlensége változtathatják meg ezt a törvényt. Ilyenkor azonban a természet mindenképpen   igyekszik   védekezni   ellene,   ami   vagy   élénk tiltakozása,   vagy   a   kevert   vérűek   további   nemzőképességének megszűnésében nyilvánul meg. Előfordulhat az, hogy csökkenti az utódok   termékenységét.   Legtöbbnyire   azonban   megsemmisíti   a kevert   vérű   egyedek   betegségekkel   és   ellenséges   támadásokkal szembeni ellenálló erejét.

Két   különböző   színvonalon   álló   lény  kereszteződésének  eredménye a szülők két szintje között fekszik. Ez azt jelenti, hogy az ivadék ugyan magasabb rendű, mint a szülőpár alacsonyabb rendű fele, de nem olyan magasrendű, mint a másik szülő. Ebből kifolyólag e magasabb rendű faj elleni küzdelmében mindig ő lesz a vesztes. Az effajta párosodás tehát ellenkezik a természet akaratával, mivel a természet az életet mind magasabbra igyekszik fejleszteni. Ez csak akkor lehetséges, ha nem az erősebb egyesül a gyengébbel, hanem, a az   előbbi   feltétlen   győzedelmeskedik.  Az   erősebbnek uralkodnia kell a gyengébben és nem szabad a gyengébbel egybe-olvadnia, mivel ezzel feláldozza saját nagyságát. Csak a születésénél   fogva gyengébb   egyén   találja   ezt   kegyetlennek,   ami   csak gyengeségét   és   korlátoltságát   bizonyítja.   Ha   ez   a   törvény nem lenne örök érvényű, akkor a szerves lények felfelé irányuló fejlődése lehetetlen volna.

A  fajtisztaság   fenntartásának   ösztöne   a   természetben   általános érvényű, és ennek következménye nemcsak az egyes fajok tömör egysége, hanem faji egyedek egyöntetűsége is. A róka mindig róka marad,   a   tigris   pedig   tigris;   a   különbség   legfeljebb   az,  hogy  az egyedek   különböző  fokú   erővel,   értelemmel   és szívóssággal   stb. rendelkeznek. A róka sohasem lesz elnéző a libával szemben, és a macska sem fog barátságos hajlamot mutatni az egér iránt. Az egymás elleni küzdelem tehát itt sem annyira egymás elleni ellenszenvből,   mint   inkább   az   ösztönszerűségből   (éhségből   és szerelemből) ered. A természet mind a két esetben csendes és elégedett   szemlélő.   A  mindennapi   kenyérért   folyó küzdelemben   a gyenge, beteges és határozatlan egyed a vesztes, és a hímnek a nőstényért   folytatott küzdelme   is   csak   a   legegészségesebbnek   adja meg a nemzés jogát vagy legalábbis annak lehetőségét. Ez a küzdelem azonban a faj egészségének és ellenálló képességének fejlődését szolgálja, tehát arra, hogy a fajt nemesítse.

Ha ez a folyamat más irányt venne, akkor megszűnnék minden fejlődés és nemesedés, sőt inkább ennek az ellentéte következnék be. Tekintettel arra, hogy a silányabb egyedek száma mindig nagyobb, mint a magasabb rendű egyedeké, egyező létfenntartási és szaporodási lehetőségek esetén a silányabb oly gyorsan szaporodnék, hogy végeredményben háttérbe szorítaná a magasabb rendűt, a jót. A jó érdekében történő helyreigazítás tehát okvetlenül szükséges. Erről maga a természet gondoskodik, amikor a gyöngébb felet oly nehéz életfeltételek elé állítja, hogy száma már ennél fogva is csökken, és a fennmaradó egyedek szaporodását sem tűri minden további nélkül, hanem ezeket is erejük és egészségük foka szerint selejtezi. A természet nem tűri a gyöngébb egyedeknek az erősebbekkel való közösülését, és még kevésbé engedi meg, hogy a magasabb rendű faj az alacsonyabb rendű fajjal olvadjon egybe, mert különben egy csapással kárba veszne egész, talán évezredes munkája.

A történelemből leszűrt tapasztalataink számtalanszor igazolják ezt.  A  történelem   ijesztő   határozottsággal   mutatja,   hogy   az   árja fajoknak  nálunk alacsonyabb  rendű népekkel  való  vérkeveredése mindig a kultúrnívó süllyedését jelentette. [Az árja kifejezés többféle árnyalatban került használatba: 1. a nyelvészek egy része árjának nevezi az indogermán nyelveket beszélő népeket; 2. sok antropológus a zsidó vértől mentes európai népek, illetve egyének megjelölésére fogadta el az árja elnevezést; 3. van végül még egy egészen szűk értelmezés is, ez csak az európai fajok (alpesi, északi, kelet-balti, dinári, mediterrán stb.) egyikét, a magas termetű, szőke, kék szemű északi fajt, a németség legtehetségesebbnek, vezetésre legalkalmasabbnak   tartott   faji   elemét   fogadja   el   árjának.   Bár   a német  nemzetiszocialista világszemlélet megalapozói  között vannak többen, akik a 3. értelmezésnek hívei, a Harmadik Birodalom Adolf Hitler felfogását követve a 2. értelmezésben fogalmazta meg az "árja paragrafust". Eszerint árjának számít minden olyan európai ember,   akiben   legalább   dédszülőkig   bezáróan   nincsen   zsidó vér. Az árja paragrafus feltételeinek tehát megfelel a magyar is, ha családjába   nem   került   be   zsidó   vér.]  A  legnagyobbrészt germán elemekből  álló Észak-Amerika lakossága,  amely csak kismértékben  keveredett   más   elemekkel,   más   kultúrával   rendelkezik,   mint Közép- és Dél-Amerika, ahol a főleg román fajtájú népek bevándorlói   gyakran   erősen   keveredtek   a   bennszülöttekkel. Már   ez   a példa is eléggé világosan és határozottan szemlélteti a faji keveredés kihatását. Az amerikai kontinens fajilag tiszta germán lakossága e földrész urává emelkedett, és ura maradt mindaddig, míg
nem esik a vérfertőzés bűnébe.

Minden   faji   kereszteződés   eredménye   röviden   összefoglalva
tehát a következő: 
a) a magasabb rendű faj színvonalának csökkenése; 
b) testi és szellemi visszafejlődés, az ezt kísérő, talán lassú, de biztos pusztulás. 
Ha elősegítjük az ily irányú fejlődést, bűnt követünk el a Teremtő akarata ellen. Ha a természet logikája ellen lázong az ember, akkor azok ellen az elvek ellen küzd, amelyeknek saját maga emberi létét köszönheti.   Természetellenes   cselekvéseinek   tehát   önnön pusztulását kell maguk után vonniuk. A zsidó szemtelenséggel rendelkező   modern   pacifista   erre   természetesen   azzal   válaszol:   "Az ember győzedelmeskedik a természeten".