Megjelent!

Már e-könyv formájában megjelent itt:

http://e-konyvbolt.eu/termek/szekely-szabolcs-a-demokracia-uj-vilagrendje/

A könyv nyomtatott formában is megrendelhető. A vásárlással kapcsolatban lásd a Kapcsolat menüpontot.

A borítója így néz ki:

Méret: A/5.

Oldalszám: 94 oldal

Ára: 4000.- HUF + a postaköltség.

Borítás: kemény, fóliázott.

Ebből a könyvemből a Debreceni Egyetemi Könyvtárnak egy nyomtatott példányt adományoztam, tehát ott bárki elolvashatja, vagy kikölcsönözheti.

A könyv rövid tartalma:

A könyv a globalizáció és a demokráciaelmélet változásainak összefüggéseivel foglalkozik. Az utóbbi évtizedekben két jelentős változás történt. Az egyik 1989-ben, amikor az európai létezett szocializmus rendszere látványosan összeomlott és a liberális demokrácia világrendszerré vált. A másik változás kifejezetten a globalizációval függött össze, aminek következtében a globális pénzügyi lobbi olyan mértékben befolyásolhatta a nemzetállamok politikai rendszerét, hogy azok már a szokványos értelemben vett liberális demokrácia létét is megkérdőjelezték. E két folyamat eredményeként a demokrácia új világrendje alakult ki. A szerző ennek sajátosságait vizsgálja.

A könyv elsőként három tudós, Ralf Dahrendorf, Jürgen Habermas és Robert Went kapcsolódó elméletét mutatja be. Ezek nyomán arra a következtetésre jut, hogy a demokrácia új világrendjének alapvetően két fő jellemzője van: a posztnemzeti és a posztdemokratikus állapot. A posztnemzeti állapot azt jelenti, hogy a nemzetállamok ma már nem képesek a korábbi nemzetállami funkcióikat az állam régi keretein belül megvalósítani, ezért szupranacionális szervezetek létrehozásával próbálják azt megoldani. Ilyen szervezet az Európai Unió is, amely egyedi történelmi kísérlet egy föderálisan működő szövetségi rendszer kialakítására. A posztdemokratikus állapot pedig úgy jellemezhető, hogy bár az évszázadok során kialakult demokratikus intézményrendszerek léteznek és formálisan működnek, de a globális pénzügyi piac erős befolyása miatt a politikai döntéshozatal a démosztól átkerül a pénzügyi lobbi kezébe.

A könyv a továbbiak során ismerteti Claus Offe két és fél elméletét a demokrácia válságáról, amely egyúttal egyfajta kiutat is megjelöl a mostani válságból. Ennek nyomán a szerző ismerteti a saját elméletét a gazdaságirányítási rendszerről, amely magába olvaszt minden korábbi elméletet, így az Offe által külön-külön vizsgált szociális állam és a piac-liberális elmélet annak csupán partikuláris esetét képviseli. Egy esetleges világkormány létrehozásának lehetőségét vizsgálva Robert Dahl átruházott autoritás elméletét mutatja be, hozzáfűzve a saját elképzelését is.

A könyv utolsó részében Fukuyama „end of ideology” tétele nyomán a szerző arra keresi a választ, hogy a liberális demokrácia európai győzelmével valóban vége lett-e az ideológia fejlődésének, vagy sem? Demokráciaelméletének megfelelően arra a következtetésre jut, hogy a demokrácia mai válsága csak egy állomása lehet annak a fejlődési folyamatnak, ami jellemezte a liberális demokrácia eddigi fejlődését is. Ám ez a fejlődés egy bizonyos fokon szükségszerűen be fog fejeződni, amely az általa bevezetett rendszerstabilitási mutató elérésekor történhet meg. Ez akkor következik be, amikor a kényszereknek és szabadságjogoknak egy olyan elegye alakul ki, amikor a túlzott szabadságjog megadásakor a politikai rendszer működése instabilissá válik. Ezért a politikai rendszerek fejlődésének szükségszerűen végesnek kell lennie, tehát a szerző demokráciaelmélete szükségszerűen endista elmélet.

The New Wordl Order of Democracy

Summary

This book is a result of globalization and changes in the context in democratic theory deals. In the last two decades significant changes have occurred. In 1989 the European socialist system collapsed and the spectacularly and liberal democracy has become a world system. The other change is specifically associated with globalization, as a result the global financial lobby has created an extent influence on the political systems of nation-states, and they have questioned the existence of the liberal democracy in the usual sense as well. As a result of these two processes a new world order of democracy emerged. The author examines the distinctive features of these changes.

The book presents the first three scientists' Ralf Dahrendorf, Jürgen Habermas and Robert Went related theories. I have come to the conclusion that democracy is a new world order of two main features: a post-national and post-democratic state. The post-national state means that nation state is no longer able to resolve its former nation state function within the framework of the old state, and therefore the creation of supranational organizations are trying to solve it. The European Union is also an organization like this, which is a unique historical experiment to develop a federal functional federal system. The post-democratic state will be characterized. The democratic institutions developed over the centuries still exist and operate formally but the global financial market has strong influence on policy-making which was transferred from the demos to the hands of the financial lobby.

The book outlines the other two and a half Claus Offe's theory of the crisis of democracy, which is also a kind of way out of the current crisis. The author describes his own theory of the economic governance system, which is absorbed by all previous theories, such as social state and the market-liberal theory. The author also examines the possibility of a world government the establishment of delegated authority on the basis of the theory of Robert Dahl, adding their own ideas as well.

In the last part of his book the by reason of Fukuyama's "end of ideology" theory, the author asks that is there actually an end of evolution of the ideology or not after the victory of liberal democracy in Europe. According to his theory of democracy he concludes that the current crisis of democracy can only be a stage in the development process, which is characterized by the development of the former liberal democracy. But this development is inevitably a certain degree to be completed, which may happen by reaching the system stability index introduced by him. It occurs when a mixture of constraints and freedoms develops in which entering excessive freedom makes the political system unstable. Thus obtained to the question of whether the development of political systems must necessarily be finite, so the author's theory of democracy is necessarily an endist theory.

Részletek a könyvből:

Crouch a posztdemokratikus állapotot a demokrácia egyik modelljeként értelmezi. Míg az Egyesült Államokban a 20. század második felében a liberális demokráciának a liberális oldalát preferálták (azaz a piac-liberális gazdaságpolitikát), addig ez utóbb már másként alakult. Satisfaction with the unambitious democratic expectations of liberal democracy produces complacency about the vise of what I call post-democracy (57). Ebben a modellben minden úgy működik, mintha valóban demokratikus politikai rendszer lenne. Tehát léteznek választások, a kormány leváltható, a választási viták figyelemmel kísérhetők és a kampányok is teljes gőzerővel folynak, bár ezekkel csak kevés embert tudnak megszólítani, stb. A polgárok tömege azonban passzív, csendes, apatikus, csak a hozzájuk intézett jelzésekre válaszol. Ez a modell jól ábrázolja a mai politikai élet állását.

Mindezek mellett a lényeg nem csak ebben van, hanem abban is, amit Crouch így ír le: Under the conditions of a post-democracy that increasingly cedes power to business lobbies there is little hope for an agenda of strong egalitarian polities for the redistribution of power and wealth, or for restraint of powerful interests (58).

Egy vele készült interjúban Crouch a posztdemokráciát így jellemezte: Postdemocracy would be like postindustrialism. Postindustrial society – we have all the products of industry. Industrial activity continuous. But the energy, the dynamism of the economy has gone somewhere else. So where I use post-democracy with the same idea. All the institutions of democracy remain – we use them. It’s just the energy of the political system and the innovative capacity have moved to other spheres (59).

S ezzel elérkeztünk ahhoz a kiindulóponthoz, amiről az alapprobléma felvetésekor szóltam. Miről is van szó? Arról, hogy mára már a demokráciának egy olyan modelljéhez érkeztünk, amikor színleg működnek a demokratikus intézményrendszerek, külsőleg szemlélve valóban demokratikus választások vannak, de a társadalmi igazságosság egyre gyengül, és a hatalom Crouch szerint lassan átkerül az üzleti lobbi kezébe. Ilyen helyzetben pedig szó sem lehet arról, hogy az egalitárius törekvések megjelenhessenek a politikában, hogy újraosszák a hatalmat és a megtermelt anyagi javakat. A legborzasztóbb az, hogy a démosz az apatikus viselkedésével önként engedi át a terepet az üzleti lobbinak, amely azonnal nyomást gyakorol a politikai szereplőkre. Az üzleti lobbi pedig szép sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben jelenik meg, és mosolyogva magyarázza el azt, hogy miért jó a munkásnak az, hogy van munkája és éhbérért dolgoztatják végkimerülésig, hogy a démosz háttérbe vonulásával ők veszik át a terepet és uralják a politikai mezőnyt is. Ez tulajdonképpen a demokrácia Mosolygó Halála, amely néha vigyorba megy át, megmutatván ezzel a korlátlan világhatalmát. S ez a Mosolygó Halál rendre megjelenik a politikai elit előtt is, és tőkebefektetést valamint pénzt ígér azért, hogy más piaci szereplőkkel szemben a cégüket részesítsék előnyben, például a letelepedés, vagy az állami támogatás, az adóztatás, stb. szempontjából. S a politikai elit igyekszik teljesíteni a kívánságaikat, hiszen ezzel is új munkahelyeket hoznak létre, amit ő maga nem tudott megvalósítani, és amit pedig a végelszámolásnál, azaz a választások során minden kormánynak a választói szemére vetnek, ha az nem elég sok. A pártok és a nemzetek közötti verseny pedig azt kényszeríti ki az aktuális politikai elitből, hogy minden befektetőt tárt karokkal fogadjanak, mert egyébként más pártok, vagy országok megadják számukra azt az előnyt, amit ők maguk egyébként nem adtak volna meg. Nyilván ezzel a fonák helyzettel a befektetők is tisztában vannak, és eleve olyan feltételekkel jönnek egy adott országba, ha teljesítik a különleges elvárásaikat. Így jöhetett létre olyan ellentmondásos és abnormális állapot, amikor nem a demokratikusan megválasztott kormány szabja meg a vállalkozások működésének feltételeit, hanem a befektetők.

Miért tekinthető a posztdemokratikus állapot a liberális demokrácia halálának? Egyrészt azért, mert nem a démosz, amelyik számszerű többségben van az üzleti lobbival és az őket kiszolgáló hatalmi elittel szemben, szóval, ténylegesen nem a démosz jelölheti ki a politikai vezetőket, hanem az üzleti lobbi sajátos harcának és kompromisszumának eredményeként jutnak hatalomra a politikusok. Maga a választás inkább csak egy jól komponált színi előadásnak tekinthető. Másodszor pedig azért, mert az üzleti lobbi az imént vázolt befektetések megvalósításával, valamint a politikai elit megzsarolásával és lefizetésével egyenlőtlen versenyhelyzetet hoz létre a piacgazdaságban, holott a liberális kapitalizmusnak éppen az lenne az egyik nagy előnye, hogy egyenlő feltételek mentén versenyezhetnek a piaci szereplők. Ezt az egyébként hasznos célt azonban egyelőre el kell felejteni, s ezért érezhetik ma úgy sokan, hogy az üzleti lobbi rátelepszik az egész világ demokratikus rendjére. E képzet kialakulását az is elősegíti, hogy a reális piacgazdaság mellett, attól elkülönülve létrejött a globális pénzügyi spekuláció is, amit egyetlen nemzetállam, még ha akarná is, sem tud féken tartani.